cake by the ocean

vissza a gyökerekhez

2019. november 28., csütörtök - november 28, 2019 • Anna
0 komment
okokat majd leírom meg blablabla, igen tudom döntésképtelen vagyok meg szeszélyes. :( bocsánat ^^" :D

https://cakebytheocean.gportal.hu/

túl az első héten

2019. szeptember 12., csütörtök - szeptember 12, 2019 • Anna
0 komment
Avagy: egy órán kívül nem is volt rossz. Az az egy óra pedig számomra olyan, hogy khm. A leíró nyelvtan 100. része, mert amúgy ez a folytatása az előző háromnak, de persze ennek a részének sincs értelme mert csak ismételünk mint a dedósok és olyan unalmas, hogy az nem igaz. Én komolyan azt hittem, hogy ülve elalszok, de a csoporttársaimat elnézve ők is hasonlóan érezhettek, mert olyan csend volt a teremben hogy az nem igaz. Pedig azért pofon egyszerű kérdésekre legalább két ember bevágja a választ, de itt nem. Még az sem. Pedig egyébként a tanárnő szerintem aranyos és érthetően magyaráz, de hát vannak olyan kurzusok amiknek a hangulatán sokat nem tud dobni egy jófej oktató sem. Bár ha az egész előadás mémekből állna, akkor talán..

Egyébként egész jól sikerült az órarendem, mindennap 10-re megyek (ez a mindennap 3 napot jelent, lol), ami nem hangzik rosszul, viszont mivel bejárós vagyok minimum egy órát utazok plusz! Itt vidéken is persze kb majdnem a legutolsó utcában lakunk, távol mindentől. Jó, ez nagyon dramatikus meg túlzás, de a lényeg, hogy az állomást elérni is minima 15 perc gyalog, mondjuk nekem nem, mert én fel nem kelek azért még háromnegyed órával hamarabb hogy sikerüljön időben elkészülni + elindulni gyalog hegyet mászni (mert hol máshol is lehetne az (egyik) állomás?), mikor reggel már az is megerőltető, hogy nagy nehezen elhagyjam az ágyikómat.

Aminek viszont kifejezetten örülök az az, hogy van fordítástechnika órám, ami már nagyon kellett, mert nem tudok fordítani. Tudok beszélni, ismerem a szlengeket, megértem a nyelvet, de szépen & változatosan szeretnék fordítani. És hát ennek is meg kell tanulni a technikáját & én úgy vettem észre, hogy ez mindkét nyelvi készségemet fejleszti, a magyart is. Ma végre volt energiám ideülni és firkantani valamit, még ha nem is volt túlzottan érdekfeszítő - holnap pedig punnyadhatok! Fura, de valamiért olyan érzés, mint ha már kb szeptember vége lenne. Délután hazafele azon elmélkedtem hogy milyen furcsa, hogy ez most az első hét, konkrétan emlékeztetnem kellett magamat hogy baszki, hétfőn kezdtem újra.

És egy örömteli hír: még augusztusban örökbe fogadtunk egy cicust. Akartam már erre egy bejegyzést szánni, képekkel meg mindennel, de valahogy el voltam havazva és sosem jutottam el egy tartalmasabb beszámolóig. Szóval a cicácska helyi macsek, egy kóbormama almából való. Volt két tesója, cicanáthával kezdték, és nagyon nehéz volt választani. Imádom az állatokat, és nem csak ő, de a tesói is olyan szimpatikusak voltak, hogy csak álldogáltam és reménykedtem hogy nem zavarom az állatmentőt a teketóriázásommal. Végül barátomra hagytam a döntést, és mikor cicust kiválasztotta, persze hogy nem kezdtem el vitába szállni, csak megsimogattam utoljára  a tesóit és megmondtam nekik hogy cukik és nehéz volt választani. (igen, én mindig beszélek kutyával-macskával..) Erre a témára érzékeny vagyok, de a csajszli (aki amúgy a kutyafodrászunk, csak telefonban nem ismertem fel a hangját mert azon sosem én beszélek vele :D) nagyon rendes volt, még mondta is hogy most már jó helyre kerülnek majd, és valahogy az ember akkor kicsit nyugodtabb szívvel tud elsétálni. (mert hát én olyan vagyok, hogy legszívesebben minden állatot hazahoznék, öreget-fiatalt, kicsit-nagyot, szőröset-szőrtelent, mindegyik szerető otthont érdemel)
Éés, hazahoztuk! Ahogy kiengedtük a hordozóból, már peckesen járkált fel-alá a lakásban, mint aki ide született. Rögtön jól kijött a kutyákkal, és azóta hatalmas barátok is lettek, főleg a legkisebb kutyánkkal. (aki alig nagyobb mint ő) Az öregebb cicákkal annyira nincs meg, vagyis megvannak.. egy légtérben. Az egyik játszik vele ha olyan kedve van, de általában nincs olyan kedve. A neve végül Loki.. vagy Lokni lett, mert amúgy mint kiderült lány. Mi nekünk az lett mondva, hogy fiú, úgyhogy végül a Loki névre esett a választás, mert egy igazi rosszcsont csínytevő, aki közben baromi aranyos is. (neeem, amúgy nem szeretem Tom Hiddleston-t mint Loki..) A káoszkodáson kívül miután - végre - lenyugszik, bújós, édes, odajön az öledbe, nem hagy békén, zörög ezerrel, és szeret kézben lenni. Amolyan terapeikus (javítsatok ki ha ezt nem így kell írni, most komolyan nem jut eszembe hogy ez a megfelelő formája-e) hatással is volt rám, mert ugye nem tudott a lelkem nyugodni egy témát illetően, ami számomra hatalmas csalódás volt, de ez a kis majom azóta lefoglalt és ebben is segített, azóta komolyan nagyobb harmóniát érzek. 
Röviden és tömören: nem volt csapnivaló az augusztus, és ami a legmeglepőbb hogy az egyetem első hete sem; és az állatok cukik.






mi a szösz történt?

2019. szeptember 9., hétfő - szeptember 09, 2019 • Anna
0 komment
Nos, a Tumblr-ön nem várt problémákba ütköztem, így visszatértem blogspot-ra, habár nem tagadom, a G-Portál is csábított, de ott a Nugthemes-en kívül mást már nem szeretnék szerkeszteni. A blogspot-ot eleinte azért nem preferáltam, mert kissé macerás a külső szerkesztése, most is egy csomó ideig tököltem, mire sikerült Thea szépséges témáját megfelelően feltennem. Na nem azért mert amúgy a blogspot komplex, csak nem vagyok hozzászokva, és valahogy mindig kitöröltem egy-egy olyan sort, ami kellett volna. Egyelőre se kedvem, se időm konkrétan átdolgozni ezt a sablont, úgymond ,,magamévá" tenni, pedig nem szeretek úgy témát hozni, hogy egy az egyben meghagyom olyannak, amilyen volt, mert így úgy érzem híján vagyok a kreativitásnak, de ez annyira szép sablon hogy perpill amúgy sem akarnék belerondítani. :)

Címkék: ,